Kéz a hajban,
Mint kés a vajban,
Görcsbe rándul
A karma akaratlan
Elcsitít,
Mint a víz, ha lázat olt...
Mielőtt magába fojt...

 

 

 

 

 

Várni valamit, valakit, akármit, ami lehet, hogy meg sem érkezik. Talán nem jön, talán nem jár neked, talán nincs is rá szükséged. Te mégis azt érzed, nem megy nélküle. Csak vele, csak érte, csak általa. De valahogy mégsem történik semmi. Meg kell tanulni hagyni... hagyni, hogy az Élet tegye a dolgát. Ez a legnehezebb, de hidd el, van terve, veled is, mással is. Mindennek megvan a maga útja, Neked csak el kell fogadnod. Néha pedig ez a legnehezebb.

 

 

 

 

 

 

 

Mindenkinek van szíve. Mindenkinek. Összetörve, darabokban, gyógyulófélben, épen, de van. Néha mocskos leplekkel fedve, tökéletes szerepek alá gyűrve kínlódnak, rettegnek, félnek, és őrülten vágyják a szeretetet, de ott vannak. Néha talán láthatod is. Olyankor eltűnik egy lepel, és nincs több álca. Akkor kiszakad belőlük minden fájdalom. Érzed. Te is érzed, nem csak ő. De akkor legalább kienged belőle egy picit, mielőtt újra visszazárná magába az összes fájdalmat.

 

 

 

 

Rövid az élet, 
Egy perc, egy pillanat.
Apró homokszem,
De mégse céltalan,
Hisz felkap a szél,
Ha a magasba vágysz, 
Bármit megtehetsz,
Egy édenkert ölel át!

Oldal: képes idézetek .
* idézetek nektek. - © 2008 - 2024 - szeretlekzsoltus.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat